Bevezetésként talán a legfontosabb: a kiadvány szerkesztésekor már pontosan tudni kell annak minden későbbi jellemzőjét: méretét, terjedelmét, a felhasználni kívánt papír jellegét, a nyomtatás technológiáját és a kötészet módját – ez utóbbiról érdemes egy makettet is készíteni...

Miután mára már lassan minden eddigi klasszikus tipográfiai szabály elavul (pontosabban más szabályok szerint, új formákat alkotva történik a tervezés), így nem is a lipcsei soresés, a betűkeverés vagy az aranymetszet elvét tartom fontosnak betartani. Mint nyomdai kivitelezőnek, a műszaki paramétereknek kell fontosabb jelentőséget tulajdonítanom. A számítógépek és a programok immár mindenki rendelkezésére állnak, a kiadványok jelentős része nem tipográfiai tervezéssel készül, hanem kiadványszerkesztők által. Vannak ugyan jó érzékű, igényesen és szépen dolgozó kollegák, de az egér nem bünteti meg hozzá nem értő használóját, mint a láncfűrész vagy a rotációs kapa... Ne feledjük, a tipográfia, a kiadványszerkesztés nem önmagáért való: a nyomdatermék funkcióját kell, hogy segítse. Így aztán a CorelDraw!-ban összetákolt, virágos rétre szivárványos betűvel nyomott névjegy éppoly hulladék, mint az apró rovatai miatt kitölthetetlen táblázat, az 5 pontos, vékony és keskenyített betűvel gyufásdoboznyi méretre kényszerített hirdetés vagy a spirálkötéshez szükséges lyukakat figyelmen kívül hagyó és ezért betűhíjas prospektus.

Általános szabályként elmondható, hogy mindegy, milyen programot használunk a szerkesztéshez, a létrehozott dokumentumoldal egyezzen meg a kiadvány vágott méretével. (Ez nem vonatkozik a Photoshopra, de az nem is kiadványszerkesztő program.) Erről a területről „lógjon le”, amit kifutónak szánunk (háttérszín, kép, vonal stb.).

Ennek az eljárásnak több előnye is van:

• nem esünk az oldalpárban tördelés hibájába,
• szerkesztéskor jobban látszik, hol lesz a vágás és nem közelítjük meg azt a kelleténél jobban a le nem vágható tartalommal,
• ha a pdf mentésekor a vágójeleket és a 3 mm-nyi bleedinformációt is bekapcsoljuk, akkor a fájlinformációban valóban a végső méret szerepel és ezáltal könnyebb elektronikusan montírozni,
• elkerülhető az amúgy nagyon rossz szokás alkalmazása, miszerint egy A4-es íven készítünk el pl. egy névjegyet (kifutó nélkül), és a kívánt vágás helyét egy kerettel jelöljük.

		Mi az a kifutó? A kifutó jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egy darab plakátot még pontosan körbe lehet vágni sniccerrel, de nagyobb példányszámnál, hajtogatott íveknél mindenképpen figyelembe kell venni, hogy bármilyen pontosak is a nyomógépek, a papír esetleges nyúlásából, az ívek méretegyenetlenségéből, a nyomat kis mozgásából adódóan lehetetlen egy papírtömb pontos méretre vágása, ezért szükséges a 3 mm-nyi kifutó, azaz többletterület létrehozása.
A4-es oldal, kifutó elemek nélkül (nincs háttérszín, stb.)	A4-es oldal, kifutó elemekel (háttérszín, kép, vonal)
A4-es oldal rossz beállítással (nincs a vágójelen túli kifutó)	A4-es oldal jó beállításokkal

 

Ne feledjük, munkánk nem ért véget az oldal összeállításával. Legyünk igényesek, és ne csak a tipográfiára, a különleges betűtípus kiválasztására és az ütős képekre fordítsunk figyelmet, hanem az újabban (költségtakarékosságból?, időhiány miatt?, lustaságból?, figyelmetlenségből?) egyre mostohábban kezelt szöveget is nézzük át mégegyszer, helyesírási vagy tartalmi hibákat keresve benne. Több szem többet lát, ebbe a munkába lehetőség szerint ne csak a kollegákat, hanem a megrendelőt is vonjuk be. Igen fájdalmas (és mily gyakran tapasztalt...) pillanat, amikor a kész munka átvételekor vesz észre ügyfelünk egy szarvashibát... (Itt és most hadd osszak meg egy történetet. Pályakezdő linószedőként volt szerencsém egy idős, rutinos kollegával együtt dolgozni, aki fiatalkorában még egy magánnyomdában dolgozott. A tulajdonos nem akart korrektorra költeni, ezért a következő útravalót adta: „Ha a pánik szót elrontod, egye fene, legfeljebb mindenki erről beszél majd, jó reklám, nő a példányszám. De ha a kályhát pontos j-vel írod, ki vagy rúgva.”) És mivel ez a weboldal sem lehet tökéletes, ha valaki helyesírási hibát talál benne, kérem jelezze: viszonzásul vendégem egy kávéra.

Helyesírási szabályok

Elöljáróban szeretném felhívni a figyelmet, hogy aki képfeldolgozással foglalkozik, tudatosan és sajnos költséget nem kímélve lesz kénytelen a megfelelő eszközöket beszerezni. Ha az előzetes kalkuláció ijesztő, gondoljon a selejtes munka számlájára, a presztízs- és időveszteségre és a rotációs kapára....

Digitális fényképezőgép vásárlásakor a legfontosabb szempontok: az objektív mérete lehetőleg ne gyufafejnyi legyen, rendelkezzen optikai zoommal, a nagy megapixel-felbontási képesség társuljon magas fényérzékenységgel (ISO) és legyen képes raw tömörítésre is. Már meglévő képek digitalizálásához szkennerre van szükség, itt a színmélységre és a felbontásra érdemes figyelni, de vigyázzunk, az utóbbi paramétert gyakran interpolálva adják meg, ami utólagosan növeli meg a képpontokat, ezáltal a kép nagyításkor életlenné válik. Az utolsó nagy érvágás a monitor lesz. Egyre elterjedtebbek az LCD vagy TFT monitorok, áruk már a 20 inch feletti méretben is csábító, de sajnos színhűségük erősen megkérdőjelezhető. A legfontosabb paraméter itt a panel típusa legyen: amíg internetezéshez, játékhoz bőven megfelel a TN, a FILM vagy a TN-Film panel, a pontos kalibrálhatóságot az S-PVA panel adja. Ne csüggedjenek, ha pont ezt a paramétert nem találják a leírásban, ha olcsó: nem az. Segítségképpen egy weboldal, ahol a keresőablakba beírva a vásárolni kívánt monitor típusát ellenőrizhető annak panelje: www.flatpanelshd.com/panels.php

A felhasznált képek lehetőség szerint azonos színmódúak legyenek (így könnyebb lesz a nyomtatás során a kívánt módosítást egységesen végrehajtani), és noha az RGB színtérben könnyebb a képfeldolgozás során dolgozni, csak rutinosaknak, tapasztaltaknak ajánlom, hogy a nyomdának szánt képeket végül ne váltsák át CMYK színmódra, megtapasztalva, maradt-e az utóbbi színtér számára kezelhetetlen terület. A beállítási képeken feltűnhet, hogy a beágyazott színprofil Photoshop 5 Default CMYK. Ez általános profilként jól használható, igényeseknek, profiknak azonban nem ezt az eszközfüggetlen profilt javaslom (és ez nemcsak a mi nyomdánkra és technológiánkra vonatkozik), hanem az adott nyomtató karakterisztikáját pontosan leíró ICC profil használatát. Ez a nyomdáktól elkérhető.

Photoshop színprofil     

Az optimális minőség eléréséhez a képek felbontása 300 dpi, színmélysége 8 bit legyen 1:1 felbontás mellett (azaz a kép centiméter mérete a nyomtatni kívánt mérettel egyezzen meg). Ez nemcsak a színes hanem a fekete-fehér képekre is vonatkozik, ne feledjük, hogy a nyomtatónk 2400 dpi felbontású (régebben a levilágítógépek voltak erre képesek), így a 256 szürkeárnyalat valóban visszaadható. Poszternyomtatásra szánt képek esetében a nagyobb méret és az ebből következő nagyobb szemlélési távolság miatt a 250 dp is elfogadható, az alatt már látható a minőségromlás. Ha a poszter azonban pl. 70x100 cm, és iskolai tabló, ahol anyu, apu, nagyi vagy bármelyik büszke rokon közelről is szemügyre kívánja venni a család szeme fényét, használjuk ki a tintasugaras technológia előnyét, hagyjuk meg a képet az említett 300 dpi felbontásban és használjunk nagyobb pendrájvot vagy tömörítsünk okosan, erről lejjebb még írok. Ha emiatt arcképünk túl részletgazdag, ne feledjük: a serdülőkor átkai, a pattanások Photoshoppal fájdalommentesen nyomhatók ki...
Digitális fényképezőgépekből gyakran érkezik 115x86 cm-es kép, persze 72 dpi felbontásban. Ez a helyes beállítás után kb. 21x28 cm-re csökken, természetesen minőségi változás nélkül. Akinek a fényképezőgépe kezeli a RAW tömörítést, állítsa be azt alapértelmezettként. Furcsa csapda, hogy miközben az egyre nagyobb felbontású fényképezőgépeket keresik, helytakarékosságból a legkevésbé előnyös jpg tömörítést alkalmazzák, azt is maximális mértékben.

 

A tömörítés előtt pár szó a layerekről. Természetesen nagyon fontos lehet, hogy megőrizzük egy kép szerkeszthető változatát a további módosításokhoz (erre mentéskor maga a program is figyelmeztet, és javasolja a másolat készítését), a nyomda számára azonban ez nem optimális formátum. Egyrészt a layerek, pont lényegüknél fogva olyan szövegelemeket tartalmaz(hat)nak, amelyek csak a használt betűtípus birtokában mutatkoznak meg helyesen, másrészt a layerek a szükségesnél nagyobb fájlméretet eredményeznek, ami megbosszulja magát: tovább tart a mentés, az adathordozóra másolás, a bemásolás a nyomdában, a feldolgozás... Egy 300 dpi felbontású, A4-es kép layerenként 25 MB is lehet!

JPG / Ezzel a tömörítéssel értékes színinformációk is odavesznek, ezért csak mértékkel ajánlom, ráadásul a kulcstartón is elférő több gigabájtos pendrájvok korában nem is indokolt a maximális tömörítés használata. Figyeljen azonban arra, hogy a tömörítés logikája ne progresszív, hanem normál legyen (az előbbi inkább weboldalakhoz ajánlott formátum, amelynél a kép gyorsan betöltődik, de alacsony felbontással, és fokozatosan adja át helyét a nagyobb felbontású változatnak – hogy hány lépcsőben, arra szolgál a scans beállítása).

 

TIF / Ehhez a formátumhoz is tartozhat tömörítés (LZW), ez azonban más (úgymond veszteségmentes) matematikai algoritmuson alapszik, amely miközben a kép minőségét érintetlenül hagyja, homogénebb képrészletek esetén megdöbbentően nagy hatásfokkal csökkenti a méretet.

 

PDF / Helyes beállítások esetén a leginkább javallott formátum (PDF/X). A PDF-fájlok nem csupán pontosan jelenítik meg a betűtípusokat, a lapelrendezéseket, valamint a vektorgrafikus és bitképeket, hanem meg is őrzik azokat. Nagy előnye, hogy a színes, fekete-fehér vagy bitmap képeket jellegükhöz illeszkedően, eltérő mechanizmussal tömöríti. A felhasználás céljától függően létrehozható képernyőn való megtekintésre szánt, kisméretű változat (screen optimized), mérethelyes, jó minőségű printelést lehetővé tevő állomány (print optimized) vagy levilágításra-lemezmásolásra is használható, nagyfelbontású fájl (press optimized). Régebbi verziójú Photoshopból Mentés másként paranccsal mentve nem ad valódi csökkenést, sőt, mivel még a rétegeket, alfacsatornákat, direkt színeket is meghagyja, extra fájlméretet eredményezhet. (A rekordot egy képzőművészeti főiskolás tartja, akinek A4-es, 4 oldalas terve 978 MB-ot nyomott... Összehasonlításul: 76 db B1-es, azaz 70x100 cm-es poszter is csak 920 MB volt.)

 

 

PDF létrehozása Wordből / Természetesen nem csak grafikai programokból, hanem irodai programokból (Word, Excel, Powerpoint) is létrehozhatunk pdf-fájlt, ehhez azok régebbi verziójánál segédprogramra van szükség, amely feltelepül a számítógépre és a Nyomtatás menüből virtuális nyomtatóként kiválasztható, majd a kívánt helyre a pdf állomány elmentődik. A bátrabbak a bonyolultabb, fájlba-nyomtatás majd Adobe Distillerrel történő átalakítás módját is választhatják.

Segédprogram letöltése

 

Kívánkozik ide is egy kis bevezető. Szeretik ezt a témakört fetisizálni, kevesek által ismert szakkifejezésekkel (gamut, dithering, icc-profil stb.) fűszerezni, méregdrága eszközök, munkafolyamatok szükségességét emlegetni. És ez igaz is. Nagyon jó szem, rengeteg türelem, sok-sok próba és a megfelelő technológiájú monitor kell hozzá, hogy profik bevonása nélkül kalibrált, vagy legalábbis a valódi színtartalommal köszönőviszonyban levő monitorunk legyen. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy mindezek nélkül is tehetünk azért, hogy legalább a munkára szánt monitor legfontosabb jellemzőit beállítva a feketét feketének, a fehéret fehérnek, a szürkét szürkének lássuk, hogy ne az elkészült nyomat láttán hangozzék el a szomorú mondat: Hú, otthon ez világosabb (sötétebb, élénkebb, kevésbé magentás stb.) volt...

 

Ez a kép a monitor világosságának és kontrasztjának beállításához ad segítséget. A függőleges szürke táblán a két legsötétebb és a két legvilágosabb fokozat között is kell látni a különbséget. Ha a sötét lépcsők összemosódnak, akkor a monitor túl sötét vagy kontrasztos, ha a világosak, nem válnak szét, akkor túl világos vagy kontrasztos. Ha a szürkeskála nem látszik szürkének, akkor nem jó a színegyensúly. Ha ezt a képet vizuálisan megfelelőnek érezzük, akkor maximum 20% különbség lehet egy professzionálisan kalibrált monitorhoz képest. A színes felületeken lévő számok az adott szín R, G, B értékét jelentik. Ha az ábra kinyomtatásakor nagyjából azonos képet kapunk, mint amit a monitoron látunk, akkor alapvetően jól be van állítva a rendszer. Teljesen egyforma házilagos körülmények között nem lesz. (forrás: Fotovilág)

 

Tesztábra

 

A kalibrációs kép felső sávjában 95% és 100% fekete kitöltési arányú négyzetek vannak felváltva. Az alsó sávban 0%-tól 100% fekete kitöltési arányig 5%-onként 21 lépésben változnak a kép részletei.

 

1. A helység világítása

Mielőtt számítógépén bármilyen grafikai munkát végez, kapcsolja le vagy állítsa minél alacsonyabbra a helyiség világítását. Minden szemből érkező, vagy a falakról a képernyőre sugárzó fény hatására világosabbnak érzékelhető a grafika. Ennek hatására nem láthatóak a részletek a sötétebb, árnyalatos területeken.

 

2. Kontrasztbeállítás

Keresse meg monitorján a kontraszt szabályozóját és állítsa azt maximumra. Hagyományos katódsugaras (CRT) monitorok képernyőjében 2-3 év használat után a foszfor anyagok „kifakulnak”, ebből adódóan a sugarak intenzitása is csökken. Ha a képen a fekete így sem elég erőteljes, telített, ajánlatos a monitor cseréje. Javasolt márkák: Apple, Eizo, NEC és a LaCie.

 

 

3. Fényerőállítás

Állítsa a fényerőt apránként egészen addig, amíg az 1. ábra felső sávjában már meg tudja különböztetni a sávokat. Közben tartsa szemmel az ábra alsó felében a 3 legvilágosabb és a 3 legsötétebb négyzetet.

 

 

4. A monitor túl világos

Ha beállítás után a lenti ábrához hasonló eredményt kap, akkor monitorja túlzottan világos. A 21 lépcsős szürkeskálán a jobb alsó 3 négyzet eltűnik. Ilyenkor az árnyékok és a sötét árnyalatok láthatóak, viszont a világos tartományban összemosódnak a részletek.

 

 

5. A monitor túl sötét

Ha beállítás után a lenti ábrához hasonló eredményt kap, akkor monitorja túlzottan sötét. A 21 lépcsős szürkeskálán a bal alsó 3 négyzet azonosnak látszik. Ilyenkor a világos részletek láthatóak, viszont a sötét tartományban összemosódnak a részletek.

 

 

6. Színhőmérséklet

A színhőmérséklet megad egy színegyensúlyt, ami a természetes napfényt definiálja különböző napszakokban. 9300K-ot (Kelvin fok) állapítottak meg hideg kék égbolt esetén. Egy nem beállított CRT monitor megközelítőleg 5000K vagy más néven „D50” színhőmérséklete a meleg déli napsugárzásnak felel meg. A nyomdai előkészítésre alkalmas monitorok 5500K és 6500K között vannak beállítva. Monitorján „Colour Temperature” elnevezéssel találja.

 

 

7. Színegyensúly

Keresse meg monitorján a „Tint” menüpontot, vagy az RGB csatornák szabályozására alkalmas csúszkákat. Nyissa meg Photoshopban a nálunk készített nyomat grafikáját (nyomdánkban kapható kalibrációs nyomat néven), majd hangolja azzal össze monitorját a csúszkák segítségével. A későbbiekben így közel színhelyesen tudja előkészíteni munkáját, és kevesebb próbaív szükséges a kívánt végeredmény eléréséhez.

 

 

8. Referenciaképek

A referenciaképnek tartalmaznia kell szürkeárnyalatos skálát, amely nem tartalmaz más színösszetevőt, színdiagramokat, mint a lent látható szabványos Kodak vagy Macbeth, illetve érdemes bőrtónusokat és egyéb jellegzetes képelemeket is felszerkeszteni. Ne használjon olyan képeket, amelyek ismeretlen értékű tónusokat és színeket tartalmaznak.

 

Letöltés

 

Az itt látható Kodak referencia kép letölthető verziója Adobe RGB színtérben készült. Amit itt lát, azt átkonvertáltuk sRGB színtérbe, a böngészőkre optimalizálva. A letölthető verzió kinyomtatása után összehasonlíthatja, majd beállíthatja monitorját. Fontos, hogy amikor a nyomat alapján hasonlítja össze a monitor képét, akkor csak természetes fény legyen a környezetben. Mesterséges világításban más színeket érzékelünk. Ezzel a megoldással egy alap színbeállítást tudunk végezni. Professzionális megoldáshoz műszer szükséges.